Mindenféle szándékos politikai, szociológiai és más ismeret-elméleti elemzést, alkalmazott tudományos belemagyarázkodást félre téve, objektíven kijelenthető: válaszút, fordulat, reform, új esélyteremtés előtt áll a honi fogyasztóvédelem. Mind a hatósági, mind a civil. Függetlenül attól, hogy a mindenkori politikai konstelláció - kormánykoalíció, illetve ellenzéke - mindezt miként értelmezi, tolerálja. Nemcsak azért, mert az állami fogyasztóvédelem hatékonyságát esztendők óta bizonyítottan negatívan befolyásolja az ún. kettős irányítás. Nevezetesen: az állami fogyasztóvédelem országos szakmai irányítása közvetlen minisztériumi [korábban IKIM, GKM, ez év október végétől ICSSZEM (Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium)] hatáskörben van, míg az első fokú hatósági feladatokat ellátó területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek szervezetileg, munkajogilag a közigazgatási hivatalok égisze alatt, tágítva a tényleges megközelítést: a Belügyminisztérium érdekszférájában működnek.
A kettős irányítással óhatatlanul együtt járó számos szakmai, vezetési, döntési anomália mindinkább az általánosan elvárható hatósági fogyasztóvédelmi munka rovására megy. Mindezt eddig is felismerték a szakmai apparátusok, ám a politikai döntéshozók ezidáig nem azonosultak az egyre inkább feszítő konfliktusok feloldásának szükségszerűségével. Érthetően, hiszen több tárca érdekeltsége ütközött s ütközik napjainkban is.
A teljes megújulást a fentieken túl természetesen szorgalmazza az Európai Bizottság 2002-2006-ig tartó, immár ötödik fogyasztóvédelmi stratégiája, valamint ezzel összhangban a magyar kormány II. középtávú fogyasztóvédelmi politikájának (2003-2006) teljes körű végrehajtása. Ennek lényegétől - a hangsúlyok módosulása ellenére - célszerűtlen lenne eltérni, a honi fogyasztók javára. Ugyancsak a hazai fogyasztóvédelmi reformot indokolja a civil fogyasztói szervezetek szerepének kardinális meghatározása; figyelemmel jelenlegi jogosítványaikra (ellenőrzési, szankcionális lehetőségeik korlátozottak, ellentétben a jogérvényesítési képességükkel) továbbá figyelemmel arra, hogy a nonprofit szektorban immár elkülönült egymástól a nonprofit szervezet és a civil szervezet. Talán e helyütt nem hagyható figyelmen kívüli fontos információ: kontinensünkön mintha erősödne a hatósági fogyasztóvédelem iránti igény.
E sorok írója - támaszkodva a mértékadó hazai és nemzetközi fogyasztóvédelmi szervezetek, kutatók, szakértők véleményére - osztozik abban a feltevésben, hogy globalizálódó világunkban a fogyasztóvédelem jövője a nemzetközi szabályozás kötelező minőségétől, a képviselet s a hatáskör általános elfogadottságának mértékétől, az e-kereskedelem határokon átívelő folyamatainak korrektségétől függ. S még egy: ha a közigazgatási reformmal, az e-közigazgatás elterjedésével, (ebben hazánk még a régiónkat tekintve is a közép mezőnyben kullog), előrébb lennénk, reális esély nyílna a vásárlók, szolgáltatást igénybevevők érdekeinek fokozottabb garantálására. Lényegesen erőteljesebbé válna az állami s a civil érdekképviseletek, az önkormányzatok érdekérvényesítő képessége. Szakfolyóiratunk szerkesztősége 2005-ben is ehhez kíván szakmai segítséget adni.
A szerző e folyóirat főszerkesztője