2009_decemberi_szam

Szerző: Dékány Sándor

2009_decemberi_szam

Szerzõ: Dékány Sándor

Visszatekintve a hazai rendszerváltás, változás, változtatás óta eltelt közel két évtized „fogyasztóvédelmi történetére”, a számos pozitívum (a szervezeti, intézményi háttér, a jogi keretek megteremtése, ide értve az uniós jogharmonizációt, időrendben ezt megelőzően a fogyasztóvédelmi törvény megalkotása; a mindenkori kormány fogyasztóvédelmi politikájának kidolgozása, érvényesítése; a feladatokhoz igazodó tárgyi, technikai, személyi feltételek fokozatos bővítése; a témában érdekelt társhatóságokkal, a civil szervezetekkel, az érdekképviseletekkel, a kamarákkal, az önkormányzatokkal való együttműködés mechanizmusának kialakítása, e szakterület társadalmasítása iránti jogos igény felkarolása, az állam szerepvállalásának csökkentése, ezt segítendő a Fogyasztóvédelmi Tanács felállítása, az önszabályozáson alapuló Fogyasztóvédelmi Charta megalkotása, az Országgyűlés fogyasztóvédelmi eseti bizottságának működése, a tudatos fogyasztói tájékoztatás rendszerének részbeni kialakítása, kidolgozása) mellett nem kevés, negatívumként minősíthető tényre is felfigyelhetnek a kutakodó szakértők. Mindenképpen ezek közé tartozik, hogy az elmúlt 20 esztendőben a fogyasztóvédelem ügyéért hat szaktárca  volt a felelős, 15 miniszter irányításával. Mindebből egyenesen következik, hogy a mindenkori kormányzati politika – más-más filozófia mentén, más-más priorítást hangsúlyozandó – kimondva vagy kimondatlanul aktuális érdekek által vezérelten rátelepedett e szakterületre is. Aminek létjogosultsága egy polgári demokráciában kevésbé tolerálható. A szakmáért, a végrehajtásért közvetlenül felelős főhatóságiak, a megyei, területi felügyelőségek szakemberei objektíve nehezen kezelték, viselték a gyakori szakmai irányváltást, a kézi irányítást, de a jelenleg honos centralizált, három lépcsős (országos főhatóság, regionális felügyelőségek, megyeszékhelyen működő kirendeltségek) modellről, főként annak módszereiről, formai elemeiről is vannak kétségeik. Ha nem beszélnek róla, tudják, értik, érzékelik: a minden aspektusát érintő, talán nem kellően végiggondolt „mini közigazgatási reform”, a szakterület térvesztése, (19 egykor tradicionálisan klasszikus fogyasztóvédelmi feladat már nem tartozik a hatósági fogyasztóvédők teendői közé), szakmai hitelességük, társadalmi elfogadottságuk munkájuk minőségének rovására megy. Legyen szó ellenőrzésről, bírságkiszabásról, jogszabály-értelmezésről, a kieső feladatok pótlásáról, a munkatársi kapcsolatok lejtmenetéről, az NFH és a régiók, de a régiók és a kirendeltségek között is kitapintható feszültségekről, s a fogyasztóvédelem hogyan továbbjáról, a különböző szakmai műhelyekből kiszivárgó információkról. Ezek sokasága és különbözősége a szakma körében nem kevés bizonytalanságot generál. Annál is inkább mert a jövő évi országgyűlési képviselő-választást követően a szakma újabb váltóállításra számít. Az elmúlt időszak számos intézkedését célszerű megtartani, némi módosítással folytatni, de immár végérvényesen, hosszú távra meg kellene találni az állami fogyasztóvédelem helyét, szerepét a magyar piacgazdaságban s közigazgatásban. Talán iránytű lehet: szociálpolitikai aspektusait elfogadva a fogyasztóvédelem egyre erőteljesebben a piaci versenyképességgel függ össze. Dominánsabb versenyeszköz szerepe tovább bővítheti társadalmi rangját, hitelességét. Talán nem eretnek gondolat: érdemes lenne egy közvélemény-kutató intézet közreműködésével látleletet készíteni a honi fogyasztóvédelem ügyéről, mai állapotáról, mint ahogy arra kiadónk éppen öt esztendővel ezelőtt vállalkozott.

História

Gazdaság- Fogyasztó

Paragrafus

Kilátó

Műhely

Szemle

cimer

A honlap működése a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával valósult meg.

KEFEE logo