Úgy tűnik, napjainkra hosszú távra teljes körűen megteremtődtek a honi fogyasztóvédelem hatékony működésének intézményei, szervezeti közigazgatási, jogi feltételei- szem előtt tartva az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott közösségi cselekvési programot, az Európai Bizottság "elvárásait", az olykor hozzánk intézett jó szándékú brüsszeli intelmeket. A kormány III. középtávú fogyasztóvédelmi politikája (2007-2013) a kapcsolódó, a végrehajtást segítő hazai cselekvési program 2010-ig szóló első szakaszának fő célkitűzései, prioritásai az európai szintű s minőségű fogyasztói értékrend és érdekvédelem kialakítását szolgálják. Keretet adnak a társadalom önvédelméhez (tudatos fogyasztói magatartás kialakítása, fogyasztóvédelmi civil szervezetek megerősítése, a társadalmi párbeszéd-mechanizmus működtetése, nyilvánosság); gyakorlatilag a hazai fogyasztóvédelem társadalmasításához. Egyszersmind nem feledve e tételt: a fogyasztói alapjogok érvényesülésének, a közérzet javításának elsődleges garanciája- hazánkban még bizonyára évtizedekig- az erős és hatékony állami szerepvállalás a jogalkotásban és a jogalkalmazásban. Következésképpen az állam szerepének fokozatos "karbantartása", a folyamatosan változó gazdasági, társadalmi viszonyokhoz való racionális igazítása, lényegében a szerepvállalás újragondolása, a teendők ésszerű csökkentésének igénye okán.
Ennek érdekében nemcsak belülről kell látni, tudni, érzékelni a szakmai feladatokat, nemcsak az apparátus ötleteire, a hivatásos és civil fogyasztóvédők, az önkormányzati szakértők, kamarák, érdekképviseletek szakembereinek megújulást segítő javaslataira, a mindenkori politikai-hatalmi, kormányzati akarat- folyamai megjelenítésére( Fogyasztóvédelmi Tanács, Fogyasztóvédemi Charta, az Országgyűlés Fogyasztóvédelmi Eseti Bizottsága, békéltető testület, Fogyasztóbarát védjegy) van szükség. Az objektivitás, a fogyasztóvédelem "vérfertőzésének" elkerüléséért mindeknképpen érdemes lenne a kapcsolódó, a fogyasztóvédelem szolgáltató jellegét tartalmilag erősítő szellemi alkotóműhelyek gondolatait, tapasztalatait megfontolni, e szakma jövőbeni intézményi, jogi korszerűsítésekor hasznosítani. Mert talán a szakmai-szellemi alkotóműhelyekben szélesebb horizonton, társadalom- és gazdaságszociológiai megközelítésben, számtalanszor pszichológiai összefüggésben is látják a szakágazat szerepét, gondjait, az elérni kívánt cél megvalósításának eszközrendszerét, természetesen középpontban a fogyasztókat, embereket. E sorok írója mindenképpen szakmai alkotóműhelynek tartja a specifikus, egy-egy témakörre fókuszáló hazai és nemzetközi szakmai konferenciákat; azokat a felsőoktatási intézeteket és kutatórészlegeket, amelyek a képzés, a továbbképzés, a kutatás és a szaktanácsadás egységét igyekeznek megteremteni, egyrészt e szakma hatékonyságának növelése érdekében, másrészt a hazai fogyasztói magatartás változásai okán; ám remélhetően ebbe a körbe sorolható majd a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szervezetén belül létrehozandó startégiai tanácsadó testület. S talán szerénytelenség nélkül állítható: a szaksajtó is -a mesterség alapköveleményei (tényszerűség, tárgyilagosság, tisztesség) okán - a szellemi alkotóműhelyek körébe tartozik. A szakmédia mellett működő tanácsadó szerkesztőbizottságok tagjainak vélemyényére, gondolataira, tapasztalataira érdemes lenne jobban odafigyelnie a hazai fogyasztóvédelem irányítóinak, döntéshozóinak. Talán nekik is szükésgük lenne a mélyből hozott információkra.
A szerző e folyóirat és a "Fogyasztóvédelem" c. szaklap főszerkesztője.
