Az esztendő utolsó heteiben mind karakteresebben formálódik egy új koncepció mentén kialakítandó honi fogyasztóvédelmi politika – összhangban az Európai Unió 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi stratégiájával. Főbb tartalmi elemei a módosuló fogyasztóvédelmi törvényben és a cselekvési programban öltenek testet. A már ismertté vált, megújulást sugalló, ösztönző részletek, teendők végrehajtása 2011. január 1-jétől, az újra átalakított – ismét kettős irányítással működő – fogyasztóvédelmi intézményrendszer munkatársaira vár, még pedig erőltetett menetben.
Az országos szervezetnek várhatóan kevesebb létszámmal kell megoldania a módosuló, új típusú szakmai feladatokat; részben a Nemzetgazdasági Minisztérium által támasztott követelményeket, amit az NFH közvetít, részben pedig a megyei (fővárosi) kormányhivatalokban (szervezetileg ide integrálódnak a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek) a részükre megfogalmazott, már munkajogilag is számon kérhető tennivalókat. Alkalmanként szoros együttműködésben az ugyancsak beintegrálódott szakigazgatási szervekkel. Az 1997-2007 közötti korábbi kettős irányítás negatív tapasztalatain okulva, azt megelőzendő, szemléletváltásra van szükség a hatósági fogyasztóvédelem szakapparátusában, amit talán könnyebbé tesz, tehet, hogy mind több fiatal dolgozik a szervezetben, nem kevesen vezető beosztásban. A minél zökkenőmentesebb átállás nemcsak a vállalkozásbarát szakmai feladatok (ellenőrzés, bírságolás, kockázatelemzés, monitoring tevékenység, panaszügyintézés, megelőzést szolgáló tájékoztatás) színvonalas elvégzése miatt fontos; hazánk 2011 első félévi soros EU elnökségével összefüggő fogyasztóvédelmi projektek végrehajtásában is részt kell vállalniuk.
A kettős irányítás okán talán célszerű az NFH és a területi (megyei, fővárosi) felügyelőségek közötti belső információáramlás formáinak, eszközrendszerének újra gondolása, az NFH szakembereinek rendszeres helyszíni tanácsadó munkája, esetleg egy ún. megye felelősi rendszer kialakítása szakmai és/vagy területi alapon. Ezáltal valószínűleg –az internet világában is – még hatékonyabbá válna a szakmai irányítás az eljárási jogi munka, a panaszügyek intézése, a helyi kezdeményezésű vizsgálatok, a panaszok, s a magatartásformák szociológiai megközelítésű értelmezése.
A teljes körű, szolgáltató jellegű fogyasztóvédelem feltételeinek megteremtéséért jelzéseivel, folyamatos információival, a korábbiaknak megfelelő megjelenési gyakoriságával sokat tehet a szaksajtó. A szakmédia a jövőben is hozzáadott értéket közvetít a hatósági és civil fogyasztóvédőknek, a fogyasztóvédelemben érdekelt kamarák, érdekképviseletek, az önkormányzatok, a társhatóságok, az oktatási intézmények, a kutatóintézetek szakembereinek. És természetesen a fogyasztóknak.
A holnapról szólunk a következőkben is, vagy inkább a közvetlen holnaputánról, amikor Olvasóink szíves figyelmét e helyütt felhívjuk e szakfolyóirat 2011/1. (márciusi) számában megjelenő egyik cikkünkre. A címe: „Dimenziók, víziók, proféciák, - avagy: fogyasztóvédelem az évszázad második évtizedében”. Néhány sor a bevezetőből.
„Szándékaink szerint nem törekedtünk, törekedhettünk teljes körűségre, a mindinkább globalizálódó, multinacionális diktátumot megélő pénzügyi, politikai, társadalmi, katonai, környezetvédelmi válságokkal küszködő világunkban a fogyasztóvédelem ismert eszközrendszereinek bemutatására. Arra sem vállalkozhattunk, hogy legalább részben felvázoljuk a fogyasztóvédelem valamennyi, legfontosabb szakmai, módszertani, adminisztratív, jogi, közigazgatási összefüggéseit; továbbá arra sem, hogy felsoroljuk a nemzetközi viszonylatban is elfogadható minőségi fogyasztóvédelem hatékonysági tényezőit, az állam felelősségvállalásának és szerepének ismeretében a prioritásokat, a kivitelezés tartalmát befolyásoló, az abban megtestesülő személyi, tárgyi feltételeket, a technikai arzenált, ideértve az akkreditált laboratóriumok működésének szabványosított kritériumait. Nem tehettük ezt egyebek között azért sem, mert a glóbuszon igen sokszínű, sokrétű ez a tevékenység, minthogy azt az elmúlt évtized elején a „Fogyasztóvédelem” c. szaklap számára adott interjúban is aposztrofálta a fogyasztóvédelmet David Byrne, az EU akkor hivatalban lévő illetékes biztosa: „… a fogyasztóvédelem valójában szakma, vagy legalábbis felnőhet hozzá. A fogyasztóvédelem elsőrangú politikai ügy.”
Jogosan kérdezheti az Olvasó: mi az, amire mégis vállalkozhat a szaksajtó, konkrétan e médium az új évtized honi fogyasztóvédelmét illetően, vele szoros összefüggésben? Őszintén ki kell mondani: a nem kevés tárgyi ismeret ellenére a szakágazat rendkívül bonyolultsága, összetettsége miatt jó szívvel csak mindössze néhány, a minőségi, szolgáltató fogyasztóvédelem szempontjából szerkesztőségünk zsinórmértéke szerint is fontosnak tartott, de talán mégis önkényesen kiragadott tényezőkre, ezek értékalapú összefüggéseire hívhatjuk, hívjuk fel a figyelmet. Elsősorban azokra, amelyek kormányzati ciklusokon átívelnek, amelyekkel a regnáló hatalom politikusainak, szakpolitikusainak, ellenzékieknek, a fogyasztóvédelmi műhelyek szakértőinek is folyamatosan szembesülniük kell. Mindazokra, amik e szakterület identitását, értékállóságát adják, nem viselve az aktuális politikai kurzus mindenhatóságát. Természetesen nem mellőzhetjük a nemzetközi tapasztalatok közreadását, amelyekre kötelességünk hangsúlyozottan utalni, a még hatékonyabb honi fogyasztóvédelem érdekében.”
A szerző e folyóirat és a „Fogyasztóvédelem „ c. szaklap főszerkesztője, brüsszeli tudósító
