• Bemutatkozás
• Aktuális szám
• Archívum
• Partnerek
• Kapcsolat
• Impresszum

Előkészületben a fogyasztó és vállalkozók közötti szerződések hazai szabályozása

2013.11.15 | Szerző: Dr. Hajnal Zsolt

A Bizottság 2008-ban készült első javaslata szerint az irányelvnek olyan fogalmak egységes meghatározását kell tartalmaznia, mint a „fogyasztó” és „kereskedő”, valamint meg kell állapítania a teljes harmonizáció elvét. 186 A CRD javaslat meghatározta általános jelleggel azokat a lényegi információkat, amelyeket a kereskedő és a közvetítők kötelesek közölni valamennyi fogyasztói szerződés megkötése előtt. Külön fejezetben kívánta rendezni a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződéseket, konkrét tájékoztatási kötelezettségeket előírva, a fogyasztói elálláshoz való jogot egységes rendszerben szabályozva.

A fogyasztói jogokról szóló irányelv kapcsán mindenképpen el kell mondani, hogy a belső piaci „szemüvegen” keresztül átvilágított fogyasztóvédelmi acquis során tett megállapításokon túl, a jogalkotónak nem csak a technológiai fejlődés adta kihívásokra kellett válaszolni, hanem az elavult irányelvek fogyasztóvédő hatásmechanizmusukat – beleértve a fogyasztói modellt is – újra kellett formálnia, a nemzeti és európai joggyakorlat által időközben megoldott vagy megválaszolatlan kérdéseit is rendeznie kellett az egyszerűbb, egységesebb és koherensebb jogalkotás igényével. A szabályozás a közös standardok felállítása mellett differenciál egyrészt a távollevők között kötött és a fogyasztóval üzlethelyiségen kívül kötött szerződések, másrészt az ezektől eltérő szerződések között, ezzel a „face-to-face” és az atipikus ügyletek közötti különbségtétel szándékát realizálva irányelvi szinten.

A fogyasztók tájékoztatására irányuló kötelezettségeket is e szerint különíti el az irányelv.

Sokan kiábrándítóan konzervatívnak tekintették az irányelv szabályozási koncepcióját, alapozva arra, hogy a Bizottság 2004-es közleményében („Az előttünk álló út”) az európai szerződési jog intézményeinek kritikai megújítására hívott fel, különösen a fogyasztók és kereskedők közötti szerződéses viszonyok szabályai tekintetében. A fogyasztói jogok szabályozása azonban egyáltalán nincs összhangban ezzel az alapvető revíziós célkitűzéssel. Megpróbálja konszolidálni, kipucolni a létező rendszert azzal, hogy apróbb részeiben pontosítja és hatályosítja, néhány esetben általánosítja a szabályokat, megszüntetve néhány inkonzisztenciát és „nem kívánatos joghézagot”. Ugyanakkor egyáltalán nem kérdőjelezi meg a jelenlegi rendszert és az azt támogató politikai elképzelést. Példának okáért úgy biztosítja az elállási jogot a fogyasztónak távollévők között vagy üzleten kívül kötött szerződések esetében, hogy meg sem vizsgálja vajon ez az intézmény valóban hatékony védelmet ad-e a fogyasztónak, és ha igen, akkor miért és mely speciális körülmények fennállása esetén védhető alkalmazása a nyilvánvaló szerződési egyensúlytalan helyzet hátrányainak kiküszöbölésére.

A tervezett hazai szabályozás véleményezése előtt le kell szögezni azt, hogy jelen esetben egy maximum harmonizálandó irányelv tagállami implementációjáról van szó, amely azt jelenti, hogy csak ott és annyiban van helye az irányelv szövegétől való eltérésnek, amennyiben azt az irányelv lehetővé teszi. Erre kevés példa van az irányelvben, mindezzel gyakorlatilag tolmács szerepre kárhoztatva a hazai jogalkotót.

A jogalkotó jól választotta meg a tervezett hatálybalépés időpontját és az átültetés formáját, bár a fogyasztói szerződések közös tájékoztatási szabályai (II. fejezet 3.) inkább a Ptk-ba kívánkoztak volna, de ezen szabályok egyébként sem állnak távol az egyébként is más jogforrások által kötelezőnek rendelt tájékoztatási többlettől.

Részletes megjegyzések:

A fogalomhasználat (fogyasztó, vállalkozás) igazodik a Ptk fogalomhasználatához és értelemszerűen az irányelv valamint az EuB. által kimunkált fogalmakhoz. Sajnálatos, hogy a magyar jogrendszerben a fogyasztó alatt nem következetesen értendő mindig ugyanaz a személycsoport (lásd fogyasztói jogvita békéltető testületi eljárásban).

A II. 3 fejezetben meghatározott tájékoztatási kötelezettség teljesítése nehézkes lesz azokban az esetekben, amelyekben ugyan a szerződést azonnal teljesítik, de nem a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése körében kötik meg. Ezt a fogalmat egyébként is a bírói gyakorlat töltötte meg tartalommal.

A tervezet „szerződéses szolgáltatás” néven illeti a szerződés tárgyát. A fogalomhasználat nem következetes, egyrészt mert nem felel meg az irányelvének, másrészt indokolatlanul szűkíti le a szabályozás tárgyi hatályát a szolgáltatások nyújtására, mialatt áruk (fogyasztási cikkek) adásételére is vonatkozik.

Tervezett szabályozás a hatálya alá tartozó atipikus szerződések esetén, melyek a korábbi jogszabályokban elavult, elhibázott szabályozását, a joghézagokat egészítik ki. Várhatóan eltűnnek a rejtett költségek, hiszen a fogyasztónak kifejezetten meg kell erősítenie minden esetre vonatkozóan a szerződés megkötésekor, hogy tudomásul vette, hogy fizetnie kell a szolgáltatásért (egyebekben tilos például online előre kipipált négyzeteket használni).

A szabályozás kétségkívül nagy előnye, hogy az üzleten kívül kötött szerződések esetében egyértelműen kibővíti a szabályozást azokra az esetekre is, amelyekben manapság a fogyasztó ugyanolyan kiszolgáltatott, de a szabályozás hatálya alól viszont kikerült.

Az árfeltüntetés szabályai egyértelművé válnak azáltal, hogy a kereskedőknek a termék vagy szolgáltatás teljes költségét és minden egyéb díjat fel kell tüntetniük a szerződésben.

Az elállás jogával kapcsolatos újítások egyértelműen a fogyasztóknak fognak kedvezni, már ami az elállási formanyomtatványt, az elállás határidejét (14 nap), valamint a visszatérítéshez való jogot és határidejét illeti.

Az online aukciók problémakörének fél-megoldását is megvalósítja a szabályozás azáltal, hogy konkretizálja a hatály alól kizárt nyilvános aukciókat, bevonva ezáltal az online aukciókat a szabályozás hatálya alá. Ésszerű megoldással ugyanakkor nem tud szolgálni arra, hogy hogyan fogják az online piactér résztvevő fogyasztói vagy vállalkozói jellegüket felfedni, így továbbra sem lehetünk abban biztosak hogy fogyasztói szerződéseket kötünk az on-line aukciósházban.

Összességében megállapítható, hogy a szabályozás a fogyasztók érdekvédelem oldaláról szemlélve pozitívumokat hordoz, sajnálatos ugyanakkor, hogy a jogalkotó a védelem szintjének növelését nem az egyszerű és generális szabályok megalkotásával, hanem részletes, kazuisztikus és a gyakorlatban néhol nehezen megvalósítható rendelkezések alkotásával érte el. A több szintű és terjedelmesebb tájékoztatási rendszer megteremtésével pedig egyértelműen látható, hogy az európai átlagfogyasztó tudatossági szintjét sokkal alacsonyabbnak kell tekintenünk mint a hatályban levő jogszabályainak azt feltételeznék.

Hajnal Zsolt publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.