EB: nem követelhető a megküldés díja indoklás nélküli elállás esetén
2010.04.20 | Szerző: dr. Morvai Gábor
Az alapügyben a Handelsgesellschaft Heinrich Heine (HHH) német csomagküldő vállalkozás ellen indított abbahagyásra irányuló keresetet a Verbrauchzentrale Nordrhein - Westfalen eV (Vz. N-W.). Az eljárás megindításának oka az volt, hogy a HHH által távollevők között kötött szerződések esetén alkalmazott ÁSZF alapján a fogyasztónak 4,95 EUR díjat kell fizetnie rendelés esetén az áru megküldési költségei jogcímén, és ez az összeg elállás esetén is megilleti az eladót. Vz. N-W. az eljárással azt kívánta elérni, hogy a bíróság kötelezze HHH-t az elállási jog gyakorlása esetén az áru megküldési költségeinek fogyasztókra hárításának abbahagyására (a német jog szerint abbahagyásra kötelezés iránti kereset indítható azzal szemben, aki a fogyasztók védelmét célzó fogyasztóvédelmi rendelkezéseket az általános szerződési feltételek alkalmazásától vagy az azokra vonatkozó ajánlástól eltérő esetekben megsérti.).
Vz. N-W kereseti kérelmének az első- és másodfokú bíróság helyt adott. A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Bundesgerichtshof úgy ítélte, hogy a hazai szabályozás értelmezése kérdéses a vonatkozó irányelv rendelkezései fényében, ezért felfüggesztette az eljárást és az EK 234. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az Európai Bírósághoz.
A kérdés: „Úgy kell-e értelmezni a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második mondatát és (2) bekezdését, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely alapján az áruk megküldésének költségei akkor is a fogyasztóra háríthatók, ha a fogyasztó elállt a szerződéstől?”
A Bíróság a kérdés megválaszolása előtt leszögezte, hogy az irányelv célja uniós szinten a minimális közös szabályozás szint bevezetése a távollevők között kötött szerződések területén.
A Bíróság szerint az irányelv 6. cikk (2) bekezdése a fogyasztó elállása esetén a szállítóra általános visszatérítési kötelezettséget ír elő a fogyasztó által a szerződéskötéskor kifizetett valamennyi összeg tekintetében, azok kifizetési jogcímétől függetelnül. A 6. cikk (2) bekezdésében szereplő "kifizetett összegek" kifejezés a fogyasztó által a szerződéssel kapcsolatban felmerült költségek fedezése céljából kifizetett valemennyi összegre kiterjed. A 6. cikk célkitűzése tehát az, hogy ne tartsa vissza a fogyasztót az elállási jogának gyakorlásától. Ha a megküldés költségeit is a fogyasztónak kellene viselnie, úgy a fogyasztó ezzel történő megterhelése - amely költség jellegénél fogva szükségképpen visszatartaná a fogyasztót elállási joga gyakorlásától - épp az iránylev 6. cikkével és a szerződő felek arányos kockázatviselésének igényével lenne ellentétes.
A Bíróság kimondta, hogy a 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdés második mondatát, valamint a (2) bekezdést úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely a távollevők között kötött szerződés keretében lehetővé teszi a szállítónak, hogy az áruk megküldésének költségét a fogyasztóra hárítsa, ha a fogyasztó elállt a szerződéstől.
Ez a döntés várhatóan a hazai szerződéses jogviszonyokra is hatással lesz, hiszen itthon általános az a gyakorlat, hogy az elállási jogát gyakorló fél elállás esetén fizeti a visszaküldés díját, és elesik a már korábban kifizetett kiszállítási költségtől.
forrás:
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2010. április 15.(*)
„97/7/EK irányelv – Fogyasztóvédelem – Távollévők között kötött szerződések – Elállási
jog – Az áru megküldésével járó költségek fogyasztóra hárítása”
A C-511/08. sz. ügyben,
Gazdaság - Fogyasztó
Paragrafus
Kilátó
A honlap fejlesztése a Szociális és Munkaügyi Minisztérium támogatásával valósult meg.
