• Bemutatkozás
• Aktuális szám
• Archívum
• Partnerek
• Kapcsolat
• Impresszum

Ki fogja megvédeni a fogyasztót önmagától?!

Szerző: Dr. Szűcs Róbert

Ki fogja megvédeni a fogyasztót önmagától?!

Bevezetés, célok

J. F. Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1962-ben deklarálta a fogyasztóvédelmi jogokat. Megállapította, hogy a fogyasztók a legkevésbé meghallgatott, de legfontosabb gazdasági közösség, akiknek érdekében olyan jogszabályokat kell megalkotni, amely biztosítja számukra a jogot az információra (the right to know), a biztonságra (to be safe), a választásra (to choose) és a meghallgattatásra (to be heard). Néhány évvel később, 1975-ben az Európai Közösség az alapjogokat törvénybe iktatta, melyben 5 alapjogot rögzített: jogot az egészség és biztonság védelmére, a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmére, a kárigény érvényesítésére, az információhoz és oktatáshoz való jogot, illetve jogot a képviseletre (GYARMATI 2005). Az azóta eltelt mintegy négy évtized alatt a fogyasztói társadalom jelentős változáson ment keresztül. Mára már nem csak az lett a kérdés, hogy a fogyasztót hogyan és miként védjük meg a negatív hatásokkal szemben. A jóléti társadalmak kialakulásával mára sokkal inkább kulcsfontosságú kérdéssé lépett elő annak vizsgálata, hogy a fogyasztót ki, és hogyan védi meg önmagától, ha egyáltalán képesek vagyunk erre. Ha napjaink járványszerűen terjedő problémájára, az elhízásra, különösen a gyermek- és fiatalkori elhízásra gondolunk, akkor nem kerülhetjük meg a tágabban értelmezett fogyasztóvédelem és az egyéni felelősség kérdéseit.

A gyermek- és fiatalkorban jelentkező elhízás, mint társadalmi jelenség mára már nem csupán az egyén egészségügyi állapotát negatívan befolyásoló tényező, hanem nemzetgazdasági szinten jelentkező komoly és sokoldalú probléma. A túlsúlyosság és a belőle származó egészségügyi problémák hozzájárulnak mind az egyéni, mind a társadalmi jólét csökkenéséhez. Meg kell említeni a túlsúlyosságból és elhízásból származó egészségügyi kiadások drasztikus emelkedését, mely mára már nem csak

hosszútávon, hanem rövidtávon is fenntarthatatlan problémának tűnik. Az elhízás és belőle származó költségnövekmény nemhogy közelítene a Pareto-hatékonyság, optimum felé, hanem folyamatos távolodik attól. Játékelméleti hasonlattal élve az elhízás terjedése zéró összegű játék: A profit a magas zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszerek gyártóinál realizálódik, míg a veszteség az egyénnél, illetve össztársadalmi szinten jelentkezik az egészségügyi kiadások emelkedésének köszönhetően. A fogyasztóvédelmi alapelvekre utalva fontos annak vizsgálata, hogy hol kezdődik az a pont, ahol már a fogyasztóvédelemnek kell biztosítani az egészség és biztonság védelmét és hol van az a pont, ahol a fogyasztónak önvédelmet kell tanúsítani.

Napjainkban megállapítható és bizonyítható, hogy a gyermekkorban is egyre gyakrabban jelentkező elhízás mára nagyobb problémát jelent, mint a dohányzás vagy alkoholizmus.

Nem elhanyagolható azoknak a száma, akik az elhízásban jelentős szerepet tulajdonítanak a magas zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszerek fogyasztásának. Kijelenthetjük, hogy az elhízás, különösen a fiatalkorban jelentkező elhízás tekintetében, összegszerűen súlyosabb problémával állunk szemben, mint a dohányzás vagy alkoholizmus. Mindez azt jelenti, hogy a túlsúllyal küszködők átlagos kezelési költségei 42%-kal haladják meg a normális testsúlyúakét (FINKELSTEIN, 2004). A WHO előrejelzése szerint 2015-re világszinten 2,3 milliárd ember fog a túlsúlyosság-, 700 millió kövérség problémájával küzdeni, ami sorrendben 700 millióval, illetve 300 millió fővel több, mint 2005-ben. (WHO, 2008). 2004-ben publikált adatok azt mutatták, hogy az amerikai lakosság mintegy 64 %-a túlsúlyos vagy elhízott (CDC, 2004). Az elhízás terjedésének ütemét jól mutatja, hogy HARROD, MITTING 2012-ben már az 1. ábrán látható adatokat közölte.

1. ábra: A túlsúlyosság és elhízás mértéke (%)

Forrás: HARROD, MITTING (2012) alapján saját szerkesztés

A számok és vélemények hazánkban is elrettentőek. BEDROS Róbert (2012) a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság elnöke a legfrissebb adatok alapján újra megerősítette, hogy a magyar lakosság kétharmada tartozik az elhízott vagy túlsúlyos kategóriákba. Az Európai Unióban a magyar nők a legelhízottabbak, míg a férfiak a negyedik helyen állnak. Magyarországon a nők körérben az elhízás-túlsúly gyakorisága 63%, a férfiak esetében ez az arány 61% (KÁLLÓ, 2011). Az arány tükrözi az Európai Uniós átlagot, vagyis azt, hogy az elhízottság a nőket érinti magasabb arányban. A gyermek- és fiatalkorban jelentkező elhízás problémája többszörösen hatványozódik. Elfogadott nézet, hogy az elhízott gyermekből elhízott felnőtt válik. Az európai iskoláskorú gyermekeknek megközelítőleg 20%-a túlsúlyos, ami 17,5 millió túlsúlyos fiatalt jelent Európában. Ők a 2-es típusú diabétesz elsőszámú veszélyeztetettjei (FÜLÖP et al., 2009).

Az elhízottak aránya az elmúlt húsz évben több mint a kétszeresére nőtt a legtöbb uniós országban. Az elhízottak és túlsúlyosak aránya az uniós tagországokban átlagosan 50,1%. Magyarország átlagot meghaladó értékkel bír. Mivel az az általános vélekedés, hogy az elhízottság révén a krónikus betegségek kialakulásának a kockázata is megnő, ezért az elhízottsághoz jelentős többletű egészségügyi kiadások társulnak. Egy a közelmúltban készült tanulmány becslése szerint a túlsúly és az elhízottság miatt jelentkező kiadások 2007 és 2015 között 70 %-kal is növekedhetnek Angliában, és ez 2025-re 2,4-szeres értéket jelent (BUTLAND et al., 2007).

Mindezek mellett számos kockázati tényezővel kell számolniuk, úgymint a 2-es típusú diabétesz, szív-és érrendszeri betegségek, különböző típusú rákbetegségek, váz-és izomrendszeri zavarok, alvási zavarok (MUST et al., 1999; FIELD et al., 2001; VISSCHER - SEIDELL, 2001). A 2-es típusú cukorbetegek 80%-a elhízott, többségük magas vérnyomástól is szenved. A betegség általában középkorú vagy idős embereknél alakul ki. Manapság az elhízás gyermek- és serdülőkorban is jelentkező rohamos terjedésével ebben a korban is egyre inkább növekszik a betegek száma. A világon a 2-es típusú diabéteszes betegek száma drámaian növekszik (az összes cukorbeteg 90%-a a 2-es típusú betegségben szenved) a fejlett társadalmakban tapasztalható egészségtelen életmód és táplálkozási szokások miatt. Mértékét a WHO 2025-re világszinten 11%-ra becsüli.

A képzés és oktatás (the right to know), mindenképpen fontos az elhízás visszaszorításában. Igazolást nyert, hogy a magasabb képzettségi szint alacsonyabb elhízottsági rátát determinál. (OECD, 2010.)

Kérdéses lehet az élelmiszeripar, a fogyasztóvédelem és marketing szakma felelőssége mindebből. HASTINGS (2003) professzor tanulmánya kidolgozott módszerével és állításaival a témában elfogadott hivatkozási alap. Megállapításai egyértelműen megválaszolják a bevezetőben felvetett aggályom: a gyermekek (túl) sok élelmiszerreklámmal találkoznak; a reklámozott cikkek kevéssé egészségesek; a gyermekeknek tetszenek az élelmiszerreklámok; az élelmiszerreklámok egyértelműen befolyásolják a fiatalok preferenciáit, vásárlási magatartásukat és fogyasztásukat.

Az elhízás visszaszorításában megnyilvánuló fogyasztóvédelmi kezdeményezéssel találkozhattunk az Egyesült Államokban a 2004-es „Cheeseburger-törvény”, vagyis a „Personal Responsibility in Food Consumption Act” kapcsán. A törvényjavaslat az élelmiszeripari vállalatokat védelmét célozta meg. Lényege az volt, hogy az elhízott személyek ne indíthassanak jogi eljárást élelmiszeripari vállalatok ellen olyan jogcímen, hogy a vállalat a felelős az elhízásukért. A kezdeményezés az egyéni felelősségre hívta fel a figyelmet: „To prevent legislative and regulatory functions from being usurped by civil liability actions brought or continued against food manufacturers, marketers, distributors, advertisers, sellers, and trade associations for claims of injury relating to a person's weight gain, obesity, or any health condition associated with weight gain or obesity.¹” A törvényjavaslat 2004-ben és 2005-ben is elutasításra került az Egyesült Államok szenátusa által. Ennek ellenére több kezdeményezés történt világszerte (hazánkban is) a magas zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszerek forgalmazásának korlátozására, például iskolai büfékben.

Számos írás foglalkozik a gyermek- és fiatalkori elhízás egészségügyi veszélyeivel, gazdasági kérdéseivel, kockázataival. Egy olyan kérdéskörről beszélünk, amely több tudományterület képviselőinek munkáját alkotja, például: orvosok, táplálkozástudományi- és egészségügyi szakemberek, fogyasztóvédők, marketingesek, közgazdászok, jogászok, pszichológusok, szociológusok, stb. A sort hosszasan bővíthetnénk.

A témakör vizsgálata során a legtöbb kutató a fogyasztói megkérdezéseket részesíti előnyben könnyű kivitelezhetősége okán. Jelen kutatásban egészségügyi szakemberek (1183 fő) szakmai véleményét ismertetem, utalva arra, hogy a gyermek- és fiatalkori elhízás interdiszciplináris terület. A kutatást 2010-ben és 2011-ben egy 1297 fős és egy 504 fős fogyasztói megkérdezés előzte meg.

Módszertan és eredmények

A kutatás jelenlegi fázisában, 2012-ben, egy szakértői megkérdezés segítségével egészségügyi szakemberek (háziorvosok, kórházi szakorvosok, gyógyszerészek, ápolók, asszisztensek, dietetikusok, védőnők, kutatók) szakmai véleményét kértem ki a gyermek- és fiatalkori elhízás kérdésköreiben. A kérdések a gyermekkori elhízás problémájának súlyát, mértékét; az előállítók marketingtevékenységét, a népegészségügyi termékdíj kérdésköreit vizsgálták. A résztvevő szakemberek száma 1183 fő volt. A kutatásban végzett egészségügyi szakemberek vettek részt. A szakértői minta kompetenciáját bizonyítja, hogy a megkérdezettek között 32 fő tudományos minősítéssel (PhD, illetve DSc) is rendelkezik. A kutatás 2011. decemberében kezdődött, lezárása 2012. áprilisában történt. A kutatás on-line megkérdezés és írásbeli megkérdezés (papír alapú kérdőív) formájában valósult meg, melyben szakmai szervezetek (Magyar Orvosi Kamara, Kardiológusok Szövetsége, Magyar Elhízástudományi Társaság, Magyar Kórházszövetség, Orvostudakozo.hu) is segítették munkámat. A lekérdezés az egész országra kiterjedt.

A gyermek- és fiatalkori elhízás problémájának fogyasztóvédelmi szempontú vizsgálatát indokolja, hogy a megkérdezett szakemberek 60,8%-a szerint gyors, 28,7% szerint lassú testsúlynövekedés tapasztalható a gyermekek körében. A szakértők véleménye a magas zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszerek gyártóinak marketingtevékenységére is kiterjedt. A gyártók reklámtevékenységével kapcsolatos szabályokat a megkérdezettek 96,9%-a szigorítaná (32,2% teljes tiltást, míg 64,7% korlátozást javasolt). A magas zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszerek gyártói előszeretettel alkalmazzák a sales promotion eszközök közül a termék mellé ingyenesen járó ajándékokat. A gyermek ez esetben az ajándékért veszi meg a terméket. A magas zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszerek mellé adható ajándékokat a szakértők 52,1%-a teljesen tiltaná, míg 37,8% korlátozná. Ezek a tényszámok önmagukban indokolják a kérdéskör részletes vizsgálatát; melyet a Reklámtörvény 8. § (1) tágabb értelmezése hatványoz. („Tilos az olyan reklám, amely a gyermek- és fiatalkorúak fizikai, szellemi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését károsíthatja.”)

Az egészségügyi szakemberek egy 5 fokozatú Likert-skálán rangsorolták egyetértési hajlandóságukat a különböző állításokkal (1- egyáltalán nem értek egyet, 5 – maximálisan egyetértek) szemben. A szakértők a gyermek- és fiatalkorúak fogyasztói magatartásáról, táplálkozási szokásaikról alkottak véleményt. A részletes adatokat, szakmai státusz szerinti bontásban az alábbi, 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat: Szakértői vélemények szakmai státusz szerinti bontásban (n=1183 fő)

Forrás: Saját kutatás, 2012.

Az 1. táblázatban jelölésre kerültek a legmagasabb (sárga szín) és legalacsonyabb (zöld szín) átlagértéket felmutató csoportok, állításonként. A válaszokból látható, hogy a leginkább elnéző csoport a ápolók, nővérek csoportja, míg a legszigorúbb véleményt a dietetikusok alkották. A válaszok nem egységesek, így szükséges az egyetértési szint mérése a csoportok között. A Kendall - féle egyetértési együttható (W) kiszámításával meghatározhatjuk a döntéshozók véleményének egyezését, illetve eltérésének intenzitását. A Kendall – féle egyetértési együttható értéke 0 és 1 közötti értéket vehet fel. A 0 érték azt jelenti, hogy egyáltalán nem egyezik meg a megkérdezettek véleménye, míg az 1 érték teljes egyetértést jelenti. A Kendall-féle egyetértési együttható segítségével vizsgálhatjuk azt, hogy a kialakult válaszok között mekkora az általános egyetértési szint. A szakmai státusztól függetlenül számított Kendall-féle W érték az 1183 megkérdezett tekintetében 0,610 (61,0%), mely kedvezőnek mondható, de nem tökéletesen homogén. A megkérdezettek 61%-a teljes egészében egyetért a kialakult sorrenddel és értékekkel. A szakami státuszt is figyelembe vevő együttható értékét az 1. táblázat tartalmazza. Megállapítható, hogy a leginkább megosztott csoport a kérdésekben az ápolók csoportja (58,1%), míg a legnagyobb egyetértést a dietetikusok mutatták fel (82,0%).

Mivel a szakmai státuszhoz való tartozást nem jelentett egységes, homogén véleményt az állítások kapcsán, ezért fontos annak vizsgálata is, hogy a szakértők a gyermek- és fiatalkorúak fogyasztói magatartásáról alkotott véleményük alapján milyen szegmensekbe (klaszter) sorolhatók a fent nevezett kérdéskörben. Mivel a Kendall-féle egyetértési együttható értéke magas (61%), ezért a nevezett szempontok alapján csupán néhány szegmens felállítása jelent racionális megoldást. A kialakított szegmentumok 5 fokozatú skálán mért véleményét a különböző állításokról az alábbi 2. táblázat tartalmazza.

2. táblázat: Szakértői vélemények a kialakított szegmentumokban (n=1183 fő)

Forrás: Saját kutatás, 2012.

A táblázat magasabb F-ráta érékei jelölik a csoportok képzésének főbb ismérveit. A klaszterelemzés rávilágított, illetve igazolta azt, hogy a végzettség és a szakértő neme nem bír komoly befolyásoló erővel a szegmentáció során (F-ráta 2,338 illetve 21,647). Megállapítható, hogy a szakértő életkora és ebből származó tapasztalata fontos befolyásoló tényező a klaszterképzés során (F-ráta 291,073). Az elemzés pontosságát és helyességét kiválóan bizonyítja, hogy minden változó esetében megbízható értékeket kaptam (Sig.=0,000). A kialakított szegmentumok legfőbb jellemzői az alábbiak:

1.szegmentum: Véleménye szerint a marketingingerek komoly befolyásoló erővel bírnak a gyermekek fogyasztói magatartására, táplálkozási szokásaira. Ez a hatás egyértelműen negatív. A reklámok egyenesen szórakoztatják a gyermekeket. A gyermekkori elhízást veszélyesnek ítélik, annak fontossága alulértékelt a gyermekek körében. A legkomolyabb összefüggést látja az elhízás és a maga zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszerek fogyasztása között. A megoldást a reklámok és ingyenes ajándékok tiltásában látja. Véleménye szerint a népegészségügyi termékdíj hatástalan lesz, a fogyasztó adminisztratív eszközökkel (adó) nem nevelhető. Véleménye szerint a marketing felelős az elhízásért.

2. szegmentum: A reklámok közepes szórakoztató erővel bírnak, azok hatása komolynak nevezhető a gyermekek magatartásának befolyásolása terén. A negatív hatás megítélésében már visszafogottabban fogalmaz. Elfogadja, hogy a reklámozott ételek kevésbé egészségesek. Véleményük szerint a marketingingerek hatása az előző szegmentumhoz képest kisebb, de még mindig jelentős. Véleményük szerint nem a vállalati marketingtevékenység az egyedüli felelős az elhízásért. Megjelenik az egyéni felelősség kérdése, de a leginkább felelős a vállalati aktivitás. Komoly összefüggést lát a magas zsír-, só-, cukortartalmú ételek fogyasztása és az elhízás között, de nem csak ebben látja az elhízás fő okát. Nem tagadja a szabályozás fontosságát, de nem ebben látja a fő megoldást. A chipsadó hatásait gyengének ítéli, de nem veti el.

3. szegmentum: Egyéni felelősséget hangsúlyozók, nem kizárólag a reklámok felelősek az elhízásért. Bízik a felelősségteljes döntésben. A klaszterek közül a relatívan mért legkisebb összefüggést látja az elhízás és a vállalati marketingaktivitás, reklámok között. Az érték még így is magas, 3,70 –es értéket jelent az 5 fokozatú skálán. Ezért fontos a relatív jelző használata. Az összes szegmens közül relatívan a legkevésbé támogatja a korlátozást a reklámok és ajándékok területén; de az abszolút számokat vizsgálva láthatjuk, hogy maga sem biztos a racionális, egészséges táplálkozást választó fogyasztói döntésben. A marketing hatásait fontosnak ítéli, de hangsúlyozza az egyéni felelősséget is.

4. szegmentum: Véleményében nagyon hasonlít az első csoporthoz, de igen komoly eltérés, hogy szerinte a chipsadó igenis hatásos lesz. Ez igazán markáns véleménykülönbséget generál közöttük. Az elhízás veszélyes, és alulértékelt; amit a reklámok hatványoznak. Ő is a marketinget látja a fő okozónak, ami képes negatív irányba változtatni a szokásokat. De szerinte a fogyasztó adminisztratív eszközökkel (népegészségügyi termékdíj) igenis terelhető.

A kialakított szegmensek a marketing befolyásoló erejét változó, de igen komoly mértékben elismerik, hangsúlyozva az egyéni felelősség kérdését is. A kialakított szegmentumok véleménye igen homogén, komoly mértékű egyetértéssel. A legkisebb véleménykülönbség az 1. és 2. szegmentum között van; míg a legmarkánsabb ellentét az 1. és 4. csoport között (Distances between Final Cluster Centers értékei 2,139; illetve 3,989).

Az eredmények fogyasztóvédelmi hasznosítása

A szakértői véleményekből látható, hogy számos tényező okolható a gyermek- és fiatalkori elhízás terjedéséért. A hatás lehet közvetlen vagy közvetett. Az okok sorrendiségének felállítás meghatározó lehet. A szakértők összesített véleményét az alábbi, 2. ábra tartalmazza.

2. ábra: Egészségügyi szakemberek véleménye a gyermek- és fiatalkori elhízás okainak fontossági (említési gyakorisági) sorrendjéről (n=1183 fő)

Forrás: Saját kutatás, 2012

Látható, hogy a hazai szakemberek legfontosabb tényezőként a mozgásszegény életmódot említették, míg az egészségtelen táplálkozás a második helyre került. Ezek a tényezők az egyéni felelősséget hangsúlyozzák. Nem elhanyagolható azonban a magas zsír-, só-, cukortartalmú élelmiszerek gyártóinak marketingtevékenysége, mint kiváltó ok sem. Hatványozza mindezt, hogy a szakértők komoly erőt tulajdonítanak a marketingaktivitásnak (reklámok, ajándékok), amely képes negatív irányba befolyásolni a gyermekek táplálkozási szokásait. Fenti adatok alapján a szakértői vélemények komoly asszociációs kapcsolatot írnak le az egészségtelen táplálkozás és a magas zsír,- só,- cukortartalmú élelmiszerek gyártóinak marketingaktivitása között. A szakértői álláspont az egészségtelen életmód és a gyártói marketingaktivitás között komoly korrelációt ír le. Így az állami keretfeltételek, fogyasztóvédelmi szabályok megteremtése, szigorítása is kiemelkedő fontossággal bír, a szülői felelősségvállalás fontosságával karöltve. A szabályok szigorítása nem példátlan kezdeményezést jelentene. Az Egyesült Államok Kalifornia államának 2010-es rendelete megtiltja, hogy a gyermekeknek a 458 kalóriánál magasabb tápértékű gyermekmenükhöz a gyorséttermekben bármiféle promóciós céllal adott játékot, műanyag figurát mellékeljenek. Meg kell említeni, hogy a szabályozás továbbra is megengedi azt, hogy az éttermekben játékokat adjanak a vendégeknek; csak azok a termékek esnek tilalom alá, amelyek több mint 600 milligramm nátriumot tartalmaznak, az összes kalóriaérték több mint 35 százaléka zsírból, illetve 10 százaléka hozzáadott cukorból származik (BONISTEEL, 2010).

1. BEDROS R. (2012): A magyarok kétharmada kövér, http://www.hir24.hu/elet-stilus/2012/03/26/a-magyarok-ketharmada-kover/

2. BONISTEEL S. (2010): Toys banned in some California fast food restaurants, Special to CNN, April 28, 2010, http://edition.cnn.com/2010/LIVING/04/28/fast.food.toys.california/index.html

3. BUTLAND B., JEBB S., KOPELMAN P., McPHERSON K., THOMAS S., MARDELL J, PARRY V.: (2007): “Tackling Obesities: Future Choices”, Project report, p. 164.

4. CENTERS FOR DISEASE CONTROL AND PREVENTION (CDC) (2004): Trends in Intake of Energy and Macronutrients – United States, 1971-2000., MMWR 2004, vol. 53, p. 80-82.

5. FIELD, A., COAKLEY, E. H., MUST, A., SPADANO, J. L., LAUD, N., DIETZ, W. H., RIMM, E., & COLDITZ, G. A. (2001): "Impact of Overweight on the Risk of Developing Common Chronic Diseases during a Ten-Year Period." Archives of Internal Medicine, 161 ( 13): 1581-6.

6. FINKELSTEIN E. (2004): Use of incentives to motivate healthy behaviors among employees, Gender Issues, Volume 21, Number 3, June 2003, ISSN 1936-4717 p. 50-59

7. FÜLÖP N., SÜLLŐS Gy., HUSZKA P. (2009): A Dunántúlon élő fiatalok táplálkozási szokásainak fókuszcsoportos vizsgálata, Kaposvár, 2009. augusztus 25-26, Marketing Oktatók Klubja Konferencia, ISBN 978-963-9821-12-5

8. GYARMATI A. (2005): Fogyasztóvédelem, Printex ’96 Kft, Szolnok, p. 227

9. HARROD H., MITTING F.: Heavyweight champions: obesity across the world, 11:30am, 17 Apr 2012, The Telegraph online, http://www.telegraph.co.uk/health/healthnews/9202777/Heavyweight-champions-obesity-across-the-world.html

10. HASTINGS, G., STEAD, (2003): Review of the research on the effects of food promotion to children., London, Food Standards Agency., p. 218

11. KÁLLÓ I. (2011): Az unióban Magyarországon van a legtöbb elhízott nő, InfoRádió, MTI, 2011. április 17, http://inforadio.hu/hir/eletmod/hir-427000

12. MUST, A., SPADANO, J., COAKLEY, E. H., FIELD, A. E., COLDITZ, G. A., & DIETZ, W. H. (1999): "The Disease Burden Associated with Overweight and Obesity." Journal of the American Medical Association, 282(16): p.1523-29.

13. OECD (2010), Health at a Glance: Europe 2010, OECD Publishing., http://dx.doi.org/10.1787/health_glance-2010-en, p. 130.

14. VISSCHER, T., SEIDELL, J. (2001): "The Public Health Impact of Obesity." Annual Review of Health, 22: p. 355-75.

15. WHO - World Health Organization (2008): Obesity and overweight. Available at: http://www.who.int/mediacentre/factsheets/fs311/en/index.html/., Fact sheet N°311