Milyen változásokat hoz a fogyasztók jogairól szóló irányelv (a tájékoztatás és az elállás vonatkozásában)?
Szerző: dr. Tárczy Edit Zsuzsanna
Milyen változásokat hoz a fogyasztók jogairól szóló irányelv (a tájékoztatás és az elállás vonatkozásában)?
2011 novemberében az Unió Hivatalos Lapjában megjelent a fogyasztók jogairól szóló 2011/83/EU irányelv. Ez a jogforrás – a harmonizáció fokát tekintve – nem ad lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy rendelkezéseihez képest szigorúbb, vagy akár enyhébb szabályokat alkossanak, vagy tartsanak fenn – igaz, az irányelv meghatároz kivételeket.
A fent említettek azt jelentik, hogy a magyar fogyasztók jogai kapcsán számos változást hoz majd az implementálás. E cikk azonban csak a tájékoztatás és az elállás jogával kapcsolatos lehetséges változásokat taglalja.
A tájékoztatáshoz való jog – távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől eltérő szerződések esetében
A szerződés, illetve az ajánlat nem köti a fogyasztót mindaddig, míg a kereskedő egyértelműen és közérthető módon nem nyújt tájékoztatást számára - a 2011/83/EU irányelvben taxatíve felsorolt elemekről.
E lista néhány eleme azonos a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelvben (továbbiakban: UCP irányelv) rögzített azon felsorolás elemeivel, melyekre vonatkozó információkat jelentősnek kell tekinteni vásárlásra való felhívás esetén:
- az áru lényeges tulajdonságai,
- a kereskedő azonosító adatai, úgymint kereskedői neve, letelepedési helyének postai címe és telefonszáma,
- az adóval növelt ár, vagy az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel,
- a fizetés, szállítás, teljesítés feltételei, a kereskedő panaszkezelési módja.
További négy elem viszont már nem szerepel a UCP irányelvben:
- az áru megfelelőségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállására irányuló emlékeztetésen túl az értékesítés utáni szolgáltatások és adott esetben a jótállás megléte és feltételei,
- adott esetben a szerződés időtartama, illetve ha a szerződés határozatlan időre szól, vagy automatikusan meghosszabbodik, a szerződés felmondásának feltételei,
- adott esetben a digitális tartalom működése, beleértve az alkalmazandó műszaki védelmi intézkedéseket is,
- adott esetben a digitális tartalom hardverrel és szoftverrel való bármilyen vonatkozó interoperabilitása a kereskedő ismereteinek vagy a kereskedőtől ésszerűen elvárható ismereteknek megfelelően.
Az irányelv e tájékoztatási kötelezettség kapcsán két eltérési lehetőséget is rögzít.
Először is, a tagállamok nem kötelesek alkalmazni a fentieket azon szerződésekre, amelyek a mindennapi élet ügyleteit foglalják magukban, és amelyeket közvetlenül a szerződéskötés időpontjában teljesítenek.
Másodszor pedig, a távollévők között vagy üzlethelyiségen kívül kötött szerződésektől eltérő szerződések vonatkozásában a tagállamok további, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó követelményeket fogadhatnak el vagy tarthatnak fenn.
A tájékoztatáshoz való jog – távollévők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében
A tájékoztatási követelmény alapvetően ugyanazzal a tartalommal bír, mint az előbbi szerződéscsoport esetében, azaz a fogyasztót a távollévők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés, illetve az ajánlat mindaddig nem köti, amíg a kereskedő egyértelműen és érthető módon tájékoztatást nem nyújt számára a 2011/83/EU irányelvben taxatíve felsorolt elemekről. Az itt következő felsorolás azonban sokkal részletesebb a fent ismertetettnél, illetve részletesebb a két kapcsolódó magyar rendeletben foglaltakhoz képest is.
A távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. sz. Kormányrendelet alapján a vállalkozás köteles tájékoztatni a fogyasztót - a szerződés megkötése előtt, kellő időben – a vállalkozás cégnevéről és címéről; a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről; az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket magában foglaló árról, díjról, valamint az összes járulékos költségről (különösen a fuvardíjról, a szállítási vagy a postaköltségről). Köteles továbbá tájékoztatni a fogyasztót a fizetés, szállítás, teljesítés egyéb feltételeiről; az elállás jogáról; a távközlő eszköz használatának díjáról (ha azt az alapdíjtól eltérően állapítják meg); a vállalkozás ajánlati kötöttségének idejéről; valamint a szerződés legrövidebb időtartamáról (olyan esetben, amikor a szerződésben foglaltak teljesítésére folyamatosan vagy ismétlődően kerül sor).
A vállalkozás köteles egyes felsorolt elemekről (a cégnévtől az elállási joggal bezárólag) adott tájékoztatását írásban is a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, szintén a szerződés megkötése előtt.
Ha ennek csak a szerződés megkötését követően tesz eleget, akkor az írásbeli megerősítésnek még tartalmaznia kell a következőket is: az elállási jog gyakorlásának feltételeit, módját és következményeit, továbbá azt az esetet is, amikor a fogyasztót az elállás joga nem illeti meg; illetve a vállalkozás azon telephelye (fiókja) vagy egyéb szervezeti egysége címét is, ahol a fogyasztó panaszait érvényesítheti.
A megerősítésnek tartalmaznia kell még az esetleges jótállás feltételeit, valamint a teljesítést követően igénybe vehető kiegészítő szolgáltatásokat (alkatrészellátás, javítószolgálat) és a szerződés megszüntetésének lehetőségét is - ha az határozatlan időre szól, vagy tartama az egy évet meghaladja.
Az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről szóló 213/2008. sz. Kormányrendelet értelmében a vállalkozás köteles legkésőbb a szerződés megkötésekor a fogyasztót írásban tájékoztatni az elállás jogáról, és annak a személynek a nevéről, címéről, és – ha az elállási nyilatkozatot ilyen módon is fogadja – elektronikus levelezési címéről, akivel szemben e jogát gyakorolhatja. Ha ennek nem tesz eleget, a szerződés semmis.
Bár a tájékoztatást jóval rövidebben írja le ez a rendelet, de tartalmaz egy alkalmazási lehetőséget az előző rendelet kapcsán, ugyanis a vállalkozás és a fogyasztó között kizárólag egy vagy több távközlő eszköz használata útján kötött szerződésre a távollévők között kötött szerződésekre vonatkozó külön jogszabály (vagyis 17/1999. sz. Kormányrendelet) rendelkezéseit kell alkalmazni, ami jóval részletesebben ír a tájékoztatásról.
A fogyasztók jogairól szóló irányelv - a távollévők között kötött szerződésekről szóló rendelethez képest - nemcsak a vállalkozás nevéről és címéről való tájékoztatást írja elő, hanem azt is, hogy a fogyasztó tudomására kell hozni - ezeken kívül - a vállalkozás/kereskedő telefonszámát, faxszámát, e-mail címét (a gyors és hatékony kapcsolat-kialakítás érdekében), továbbá adott esetben annak a kereskedőnek földrajzi címét és azonosító adatait is, akinek a nevében eljár. Ha a vállalkozás üzleti tevékenysége helyének postai címe nem azonos a megadott címmel, arról is tájékoztatni kell a fogyasztót.
A már említett rendelettől eltérően az irányelv nemcsak az árról, díjról és a költségekről való tájékoztatást írja elő, hanem a vállalkozás kötelességévé teszi, hogy az ár számításának módjáról (ha az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani) is tájékoztassa a fogyasztót, illetve – amennyiben a díjak előzetes kiszámítására nincs mód – közölje vele, hogy további díjak merülhetnek fel.
Az irányelv alapján a vállalkozás köteles meghatározni azt a határidőt is, melyen belül vállalja, hogy leszállítja az árut vagy teljesíti a szolgáltatást, illetve adott esetben a panaszkezelés módját is ismertetnie kell.
A vállalkozás köteles tájékoztatni a fogyasztót az elállási jog gyakorlásának határidejéről, feltételeiről és következményeiről (pl. ha az áru visszaküldésének költéségét a fogyasztónak kell viselnie), illetve arról, hogy mikor nem illeti meg az elállás joga.
Azonban míg a távollévők között kötött szerződésekről szóló rendelet értelmében jelenleg a vállalkozásnak csak akkor kell tájékoztatnia a felsoroltakról a felet, amennyiben a tájékoztatás írásbeli megerősítését a szerződés megkötése után bocsátja a fogyasztó rendelkezésére, addig az irányelv – és az azt implementáló jogszabály – alapján ez a szerződés megkötését megelőző kötelességei közé fog tartozni, hiszen elmulasztása esetén a szerződés, vagy az ajánlat nem köti majd a fogyasztót.
Ugyanez igaz arra nézve, hogy az irányelv értelmében a vállalkozás köteles tájékoztatni a fogyasztót a jótállás feltételeiről, valamint az értékesítés utáni ügyfélszolgálati és egyéb szolgáltatásokról, illetve a szerződés felmondásának/megszüntetésének feltételeiről is.
Viszont mindkét fent említett rendelethez képest új elem, hogy a tájékoztatásnak ki kell terjednie:
- az áru megfelelőségének szavatolására vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállására irányuló emlékeztetőre is,
- arra, hogy rendelkezésre állnak-e a UCP irányelvben meghatározott magatartási kódexek,
- a fogyasztó kötelezettségeinek szerződés szerinti legrövidebb időtartamára,
- a kereskedő kérésére a fogyasztó által fizetendő vagy biztosítandó letét vagy egyéb pénzügyi biztosíték meglétére és feltételeire,
- a digitális tartalmak működésére (beleértve az alkalmazandó műszaki védelmi intézkedéseket is),
- a digitális tartalom hardverrel és szoftverrel való bármilyen vonatkozó interoperabilitására (a kereskedő ismereteinek vagy a kereskedőtől ésszerűen elvárható ismereteknek megfelelően),
- peren kívüli panasztételi és jogorvoslati mechanizmus igénybevételének lehetőségére, amelyek kötelezőek a kereskedőre nézve, valamint az ehhez való hozzáférés módjára.
Az irányelv három olyan rendelkezést tartalmaz ezt követően, melyek bizonyítják, hogy az Unió eltávolodott a maximum harmonizáció (eltérést nem tűrő jellegű) alkalmazásától.
Először is, a jogforrás leszögezi, hogy bár a fent említett tájékoztatási elemek a távollévők között/az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések szerves részeit képezik és nem módosíthatóak, de a szerződő felek erre nézve eltérően is megállapodhatnak. Vagyis eltérhetnek az irányelvtől.
Másodszor, a tagállamok fenntarthatnak vagy bevezethetnek saját nemzeti jogukba a szerződésekkel kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó nyelvi követelményeket annak érdekében, hogy a tájékoztatás könnyen érthető legyen a fogyasztó számára. Vagyis meghaladhatják az irányelv rendelkezéseit.
Szintén a meghaladás lehetőségét biztosítja az irányelv, mikor leszögezi, hogy a tagállamok további tájékoztatási követelményeket írhatnak elő, összhangban a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK, illetve a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31/EK irányelvvel.
Az elállás joga
Míg a két magyar rendelet értelmében a fogyasztó a szerződéstől – indokolás nélkül – nyolc munkanapon belül állhat el, addig az irányelv alapján ez az időtartam hosszabb lesz: tizennégy nap.
Jelenleg, ha a fogyasztó - távollévők között kötött szerződések esetében – a termék kézhezvételének napjáig nem kapja meg a korábban említett írásbeli megerősítést, akkor elállási jogát az írásbeli megerősítés kézhezvételétől számított nyolc munkanapig, de maximum a termék kézhezvételének napjától számított három hónap elteltéig gyakorolhatja. Szolgáltatás nyújtására irányuló szerződés esetében a vonatkozó rendelkezés csak annyiban tér el, hogy a termék kézhezvétele helyett a szerződéskötés napja szerepel.
Ugyanakkor üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetében, ha a vállalkozás elmulasztja a tájékoztatást – ami a rendelet értelmében tulajdonképpen az elállási jogra terjed ki – a szerződés semmis.
Mint látjuk, meglehetősen eltérő a két rendelet – a tájékoztatás elmulasztásának esetére előírt, és az elállás jogát érintő - jogkövetkezmények szempontjából. Az irányelv mindkét szerződéstípus kapcsán egységesen a következőket rögzíti:
- ha a kereskedő/vállalkozás elmulasztja tájékoztatni a fogyasztót elállási jogáról, akkor az elállási időszak az eredeti elállási időszak (vagyis a tizennégy nap) lejárta után tizenkét hónappal jár le,
- ha a kereskedő az elállási időszak kezdő napjától (ez a szerződéskötés napja, vagy az a nap, mikor a fogyasztó átveszi az árut – adásvételi szerződés esetében) számított tizenkét hónapon belül eleget tesz szóban forgó tájékoztatási kötelezettségének, akkor az elállási időszak az azon napot követő tizennégy nap elteltével jár le, amelyen a fogyasztó megkapja e tájékoztatást.
A távollévők között kötött szerződésekre vonatkozó rendelet értelmében – elállás esetén - a vállalkozás köteles a fogyasztó által kifizetett összeget haladéktalanul, de legkésőbb az elállást követő harminc napon belül visszatéríteni.
Ez a határidő tizennégy napra rövidül majd az irányelv alapján.
Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre vonatkozó rendelet tartalmazza, hogy a fogyasztó nem gyakorolhatja elállási jogát, ha a terméket nem tudja teljes egészében visszaszolgáltatni.
Bár a távollévők között kötött szerződésekre vonatkozó rendelet is tartalmazza a visszaszolgáltatási kötelezettséget, de teljesítésének elmulasztását csak olyan termék értékesítése esetében szankcionálja az elállási jog gyakorlásának kizárásával, amely termék a fogyasztó személyéhez kötött, illetve amelyet a fogyasztó utasításai alapján vagy kifejezett kérésére állítottak elő, vagy amely természeténél fogva nem szolgáltatható vissza vagy gyorsan romlandó.
Ezekhez képest az irányelv előírja, hogy - mindkét szerződéstípus kapcsán – elállás esetén a fogyasztó indokolatlan késedelem nélkül - de legkésőbb attól a naptól számított tizennégy napon belül, amelyen értesítette a kereskedőt a szerződéstől való elállásra vonatkozó döntéséről – köteles visszaküldeni az árukat, vagy átadni azokat a kereskedőnek vagy a kereskedő által az áruk átvételére felhatalmazott személynek (kivéve, ha a kereskedő vállalta, hogy az árukat maga szállítja vissza).
Az irányelv számos terület kapcsán megtiltja a tagállamok számára, hogy előírják az elállási jogot, pl. a fogyasztó által megadott jellemzőknek megfelelően elkészített vagy egyértelműen a fogyasztó személyére szabott áruk értékesítése esetére, vagy nyilvános árverésen megkötött szerződések esetére nézve.
E cikk közel sem tárgyalja kimerítően a fogyasztók jogairól szóló irányelvet, ugyanakkor e rövid jellemzés alapján is egyértelmű, hogy ez a jogforrás komoly változásokat hoz majd nemcsak Magyarország, hanem az Unió valamennyi fogyasztójának jogait illetően.
Kérdés, hogy mennyire fogja elérni célját – a fogyasztói jogokra és a szóban forgó szerződésekre vonatkozó nemzeti rendelkezések közelítését – egy olyan jogi aktus, ami számos ponton megengedi a tagállamoknak az eltérő szabályozást.
Felhasznált jogforrások
Az Európai Parlament és a Tanács 2011/83/EU irányelve a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről
17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet a távollevők között kötött szerződésekről
213/2008. (VIII. 29.) Korm. rendelet az üzleten kívül fogyasztóval kötött szerződésekről
Gazdaság - Fogyasztó
Paragrafus
Impresszum
A honlap működése a Nemzetgazdasági Minisztérium támogatásával valósult meg.
