Kétségtelenül lendületes, érzékelhető változásoknak vagyunk tanúi, melyeket napjainkban tapasztalhatunk a gazdasági, társadalmi értékrend alakításába, formálásában egyre jelentősebb szerepet betöltő, éppen két évtizede létrejött fogyasztóvédelemben is. Elég csak utalni az ún. kettős irányítás újbóli bevezetésére; az NFH-nál új szervezeti, irányítási struktúra kialakítására; a megelőzést szolgáló hatósági tanácsadó irodák, telefonos ügyfélszolgálatok működtetésére, a vállalkozások pozitív listájának rendszeres közzétételére; a nemzetközi kapcsolatok bővítésére, az Európai Fogyasztói Központok (ECC) magyarországi irodája NFH általi működtetésére; a határ menti országok fogyasztóvédelmi hatóságával kötött megállapodásokra; s mindenképpen említendő a szakmai műhelymunka megújítására való törekvés. Természetesen a gyors ütemű változások, változtatások nem egyszer óhatatlanul nem kellően kiérleltek, ellentmondásoktól sem mentesek, a jó szándékkal megtett intézkedések ellenére néhány, talán fontosabb teendő hiányára is felhívják a figyelmet. Összességében kérdőjelek fogalmazódnak, fogalmazódhatnak meg. A teljesség igénye nélkül – éppen az európai színvonalú, magyarországi szolgáltató jellegű fogyasztóvédelem javára – most ezt tesszük mi is. Az 5. évfolyamába lépett szakfolyóirat kiadójának és szerkesztőségének szándékait, törekvéseit méltányolandó, a közelmúltban az MTA Tudományos Közlemények Tára „C” minősítést adott folyóiratunknak; elismerve a kiadvány iránymutató, lektorált szakmai jellegét, a szerzők politikamentes publikációit, a nyílt terjesztést, s azt, hogy a „Fogyasztóvédelmi Szemle” a szakágazatban az egyetlen elméleti, tudományos igényű médium. Ami pedig a konkrét kérdőjeleket illeti – ugyancsak nem törekedve a teljességre –, soroljuk. Az új, középtávú fogyasztóvédelmi koncepció, politika, cselekvési program megalkotása – igazodóan az EU 2007-2013 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi stratégiájához –; az új fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti törvény hatályba lépése; egy, a magyar EU elnökség időszakában sorra kerülő hazai fogyasztóvédelmi projekt; a három esztendővel ezelőtt nyolc társhatóság együttműködéséről szóló megállapodás, a korábban létrejött Fogyasztóvédelmi Tanács, s a befejezetlen maradt Fogyasztóvédelmi Charta további sorsáról való idejébeni döntés, bizonyára hozzá járult volna már az elmúlt időszakban is a hatósági fogyasztóvédők hatékonyabb munkájához, e szakágazat presztízsének további erősítéséhez, növeléséhez. Mindenképpen áttételesen ezt segítené a hatósági műhelymunka „társadalmasítása”. Egy, a döntések előkészítésében megalapozottságában közreműködő szűk körű tanácsadó testület, főigazgatói kollégium létrehozása a fogyasztóvédelemben érdekelt szakmai szervezetek, fogyasztói kutatásokkal foglalkozó szociológusok, pszichológusok, közvélemény-kutatók, szakértő média-munkások részvételével. A fogyasztóvédelmet közvetlenül, közvetve érintő jelenségek, tendenciák, összefüggések elemzésével, bemutatásával – akár a szakpolitikai akaratot is kontrollálandó – befolyásolhatnák e szakterületen is, egyaránt érvényesülő szociálpolitikai funkció és a versenyeszköz szerep közérzetjavító, reális egyensúlyának megteremtését.
A szerző e folyóirat és a „Fogyasztóvédelem” c. szaklap főszerkesztője, brüsszeli tudósító
