• Bemutatkozás
• Aktuális szám
• Archívum
• Partnerek
• Kapcsolat
• Impresszum

Küszöbön a fogyasztói jogok egységes hazai szabályozása

2013.07.15 | Szerző: Dr. Hajnal Zsolt

2008. október 8-án tehát az EU Bizottság „A fogyasztói jogokról szóló irányelv tervezete” című anyagát bocsátotta útnak (továbbiakban CRD javaslat), amely az európai szerződési jog formálásában is nagy szerepet játszott. Ez a dokumentum négy, korábban a fogyasztóvédelmi jog területén elfogadott fontos irányelv egyetlen horizontális hatályú jogforrásba történő egybedolgozását irányozta elő. A CRD javaslat az eddigi nehezen átlátható, minimum harmonizációra épülő irányelvi rendelkezéseket felváltva a szabályozás tárgyi hatályát kiterjesztette volna a termékek és szolgáltatások értékesítésére egyaránt , valamint előírásai vonatkoztak volna a hagyományos, üzletben történő értékesítésre, a távollevők között kötött és a fogyasztóval üzlethelyiségen kívül kötött szerződésekre egyaránt . A tagállami ellenállás miatt aztán szakítva a teljes jogharmonizációs célkitűzéssel, 2011 őszén végleges formájában fogadták el az irányelvet. Az irányelv által előírt szabályozás több oldalról is értékelhető.

A célzott jogharmonizáció a jogalkotási folyamatok tükrében előrelépésként értékelhető, ugyanis a fogyasztói jogok maximum harmonizált szabályai eredeti terjedelmükben számos meglévő és kimunkálás alatt álló tagállami, a fogyasztók védelmét érintő jogintézmény elvesztését eredményezhették volna (gondoljunk csak hazai viszonylatban például a kötelező jótállás vagy a termékszavatosság Új Polgári Törvénykönyvben tervezett, közvetlen gyártói felelősséget megalapozó szabályaira). Jelen esetben tehát azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi formájában az irányelv előrelépést jelent, hiszen a harmonizált szabályok a gyengébb fél hatékonyabb védelmét biztosító tagállami szabályozás elvesztését nem eredményezik, azonban megerősödhetnek a fogyasztói jogok egyes atipikus szerződések esetén. Másik oldalról ugyanez a szabályozás gyengesége is, hiszen a „face-to-face” ügyletek esetén továbbra is fennmarad az uniós szinten tapasztalható széttagoltság.

Pozitívumként értékelhető hogy számos újdonságot hoz az irányelv a hatálya alá tartozó atipikus szerződések esetén, melyek a korábbi irányelvek elavult, elhibázott szabályozását, a joghézagokat egészítik ki. Várhatóan eltűnnek a rejtett költségek, hiszen a fogyasztónak kifejezetten meg kell erősítenie minden esetre vonatkozóan a szerződés megkötésekor, hogy tudomásul vette, hogy fizetnie kell a szolgáltatásért (egyebekben tilos például online előre kipipált négyzeteket használni).

Az árfeltüntetés szabályai egyértelművé válnak azáltal, hogy a kereskedőknek a termék vagy szolgáltatás teljes költségét és minden egyéb díjat fel kell tüntetniük a szerződésben.

Az elállás jogával kapcsolatos újítások egyértelműen a fogyasztóknak fognak kedvezni, már ami az elállási formanyomtatványt, az elállás határidejét (14 nap), valamint a visszatérítéshez való jogot és határidejét illeti.

Negatívumként megemlítendő az irányelv szubszidiárius jellege, amely az alkalmazását korlátozza. Ha ugyanis ezen irányelv bármely rendelkezése ellentétes valamely más, konkrét ágazatot szabályozó uniós jogi aktus előírásával, az adott ágazatra az utóbbi uniós jogi aktus rendelkezése irányadó és alkalmazandó, amely miatt azonban a fogyasztói jogok egyes ágazati normák által előtérbe helyezett gazdasági érdekek miatt csorbát szenvedhetnek.

Egyebekben az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése ugyancsak az irányelv alkalmazhatóságát csökkenti, miszerint a tagállamok határozhatnak úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az irányelvet, és az irányelvnek megfelelő nemzeti rendelkezéseket sem tartanak fenn vagy vezetnek be az üzlethelyiségen kívül kötött olyan szerződésekre, amelyek esetében a fogyasztó által fizetendő összeg nem haladja meg az 50 eurót. Sokan kiábrándítóan konzervatívnak tekintették az irányelv szabályozási koncepcióját, alapozva arra, hogy a Bizottság 2004-es közleményében („Az előttünk álló út”) az európai szerződési jog intézményeinek kritikai megújítására hívott fel, különösen a fogyasztók és kereskedők közötti szerződéses viszonyok szabályai tekintetében. A fogyasztói jogok szabályozása azonban egyáltalán nincs összhangban ezzel az alapvető revíziós célkitűzéssel. Megpróbálja konszolidálni, kipucolni a létező rendszert azzal, hogy apróbb részeiben pontosítja és hatályosítja, néhány esetben általánosítja a szabályokat, megszüntetve néhány inkonzisztenciát és „nem kívánatos joghézagot”. Ugyanakkor egyáltalán nem kérdőjelezi meg a jelenlegi rendszert és az azt támogató politikai elképzelést. Példának okáért úgy biztosítja az elállási jogot a fogyasztónak távollévők között vagy üzleten kívül kötött szerződések esetében, hogy meg sem vizsgálja vajon ez az intézmény valóban hatékony védelmet ad-e a fogyasztónak, és ha igen, akkor miért és mely speciális körülmények fennállása esetén védhető alkalmazása a nyilvánvaló szerződési egyensúlytalan helyzet hátrányainak kiküszöbölésére.

Hasonlóképpen a különböző információs kötelezettségeket, melyeket a jelenlegi fogyasztóvédelmi acquis tartalmaz és a tervezet is átvesz, a Bizottság nem vizsgálta meg kritikusan annak ellenére, hogy ők maguk komolyan megkérdőjelezték ezen intézmények jelenlegi tartalmát: a fogyasztónak valódi információ-lavinával kell szembenéznie, amely gyakran nemhogy jobb helyzetbe nem hozza őt egy jól informált döntés kialakításánál, hanem semmilyen információt nem közvetít számára.

Mindenesetre a hazai jogalkotónak pusztán pár eldönthető, azonban koncepcionális kérdésben kell majd állásfoglalást hoznia, mivel az irányelv maximum harmonizációs klauzulája sok mozgásteret nem hagy.

Dr. Hajnal Zsolt PhD.

Hajnal Zsolt publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.